Útravaló ének

Tavasz jöttén a kis patak akár egy kis egérke kikukkint s nyomban kiszalad a jég alól a jégre Cincogat szaglál szimatol és azt mondja no végre kijutottam a jég alól a sötétből a fényre. És elindul megy mendegél cincogat mondikálgat és fölbiggyeszt – hamár egér – bajszul egy szénaszálat Térül-fordul s már szembejön és egyre azt zenéli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni Elzirrenti a szúnyog és a szúnyogtól a szellő és tőle megfújja szél az a semmirekellő és azt se mondja köszönöm világgá fütyörészi: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni Vigyázba állnak a határ- sorompók égre néznek a tetejükbe gólyapár épít magának fészket és azt keleplik odafönn s még a béka se kétli: a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni Zengik fütyülik huzalok a szerelő s a pózna cinkék cinegék víg rigók ereszen a csatorna Zengi lanka és hegytető s fújja ahogy csak bírja az éppen égre röppenő parányi kis pacsirta Megáll a nap a delelőn s dúdolja döngicséli a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni és ontja ontja sugarát hogy jutna bár egy résnyi oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni 1995