Valaki jár a fák hegyén
| ki gyújtja s oltja csillagod |
| csak az nem fél kit a remény |
| már végképp magára hagyott |
|
| meggyújt-e akkor még az én |
| tüzemnél egy új csillagot |
|
| vagy engem is egyetlenegy |
| s nem villantja föl lelkemet |
|
| mondják úr minden porszemen |
| mondják hogy maga a remény |
|
|
|