Valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod |
csak az nem fél kit a remény |
már végképp magára hagyott |
|
meggyújt-e akkor még az én |
tüzemnél egy új csillagot |
|
vagy engem is egyetlenegy |
s nem villantja föl lelkemet |
|
mondják úr minden porszemen |
mondják hogy maga a remény |
|
|
|