Az ismeretlen költő emlékszobája
az ismeretlen költő emlékszobáját egy vidéki fogadó alkalmi bérlője |
eszelte ki nyilván az annyit emlegetett ismeretlen katona szolgált |
mintául becsületére legyen mondva nem is titkolta az écesz ötletadó |
géber kilétét amikor megtörtént a fölavatás hihetetlen hogy a mi |
gyönyörű vidékünk mely annyi ismeretlen hőst adott hol ennek hol |
annak a hazának éppen költőt ne termett volna hosszan tartó lelkes |
taps viharzott itt-ott még könnyek is csillantak hihetetlen sőt lehetetlen |
még nagyobb és még hosszabban tartó taps dübörgött ezért hát úgy |
gondoltuk jól gondolták rikkantott közbe a vidék egyetlen de sajnos |
ismert alkalmi rigmus faragója a suszter a hatóság az idegen forgalom |
föllendülése reményében szemet hunyt a különös hóbort fölött de |
ebben már a tárkonyos levesnek s a finom bárányflekkennek is volt |
|
|