Egy fenyőfára
fiatalon karácsonyfásan
állt a csillagok s önnön
illatának áhítatában
férfikorába érve áldón
strázsált mint a Megváltó
szobra a Corcovádón
zord telek hosszú Golgotája
lankasztotta öregedőben
ágait pietába
ledöndült és fekszik a tiszta
forgácsok gyolcsán
lecsupaszítva
1991
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]