Magyar históriai pillanatokra
| vajon ha koppány úr a győztes |
| vajkot ki ha magyari nőt vesz |
| asszonyául s nem hozza be |
|
| irtva már-már a nyelvet is |
| nem hittünk-e vajon hiába |
| ha bennünk az isten se hisz |
|
| ha folyton folyvást önerőből |
| kell újra s újra kezdenünk |
|
| vajon ha istván visszahőköl |
| vagy mégis volna küldetés |
|
|
|
Lőrincze Lajos emlékének
| és ezerszer áldott ki által |
| akár a szív fölött a vért |
| szembefeszült a másvilággal
|
|
| meg akkor váltódott e nép |
| és küldetését akkor kapta |
| magyarul hulltak a halottra |
|
| hazánkká akkor lett örökre |
| ez a sokszor ege-se-földje |
| töredékes nyelvünk-honunk |
|
| léptünk a nyitott síron átal |
| mondván por és hamu vagyunk
|
|
|
|
|