Kőkoporsó

alkalmi versezet Molnár Józsefnek
Tótfalusi Kis Miklós méltó és
hűséges tanítványának
a világnak olyan
szögeletin élünk
ahol csak holtunkban
adják ki a bérünk
a mi ünnepeink
feketével írvák
támaszaink mohos
sírkövek és fejfák
és egy kőkoporsó
magasra emelve
mintha a szellemek
ravatala lenne
fölötte Szenczi-gond
Apáczai-bánat
s protestáló hitünk
mit reánk testáltak
hogy akadna mindig
kikben meglakolnak
meggátolói a
közönséges jónak
kiknek ujjbögyében
s elméjében loppal
jegyesül a jelen
jövő századokkal
s akik életükkel
föl-fölmosolyozzák
meggyötört arcodat
édes Erdélyország
 

1991

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]