Ballada

Ad notam François Villon
több évszakot írtam mint értem
akár a befagyott patak
citeráztam dermesztő télben
jeget-pengető hangokat
kapaszkodtam őszi levélbe
óvtam hiszékeny ágakat
hogy akarata ellenére
senkit se boldogítsanak
aszályban esőért iáztam
mint a csökönyös szamarak
megvetettem büszkén a lábam
nem fogott jó szó jobb falat
sem ostorra sem ösztökére
föl nem hagytam az utamat
hogy akaratom ellenére
engem se boldogítsanak
itt állok öreg donkihótként
szánalmas hőbörgő alak
kitörlöm szememből a sokk-fényt
nem napfény művi sugarak
reflektorok rivaldafénye
és azon kapom magamat
hogy akaratunk ellenére
megintcsak boldogítanak
Ajánlás
jó Herceg mondd mikor lesz vége
és lesz-e új a nap alatt
és akaratunk ellenére
még meddig boldogítanak
 

1991

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]