Béka-búcsúztató

Békák, hű társaim, ti brekegők, kik énekelve vesztek levegőt, szeretném megköszönni, cimborák, a sok szép nyári estét, éjszakát, s hogy még a langyos őszi alkonyok idején is kuruttyolgattatok. De már az ősznek, vége annak is, reszket a nád, lúdbőrözik a víz, és reggelente ezüst zúzmarát virágzik a vízmenti fűzfaág. El-elbújik a hold s a csillagok: nem szégyen, hogy ti is elbújtatok. Iszapba bújva várjátok, amíg a téli világ kitavaszodik. De hogy nyugalmas legyen álmotok, olykor-olykor majd kuruttyulgatok, tavaszra várón breke-brekegek, amíg végképpen be nem rekedek.