Tavasz

Árad a Küküllő, elönti a berket; maguk alá húzzák lábukat a kertek. Kicsap a medréből (nem is tud a gátról), réten méri mélyét botjával a pásztor. Pipéiket féltőn gágogják a ludak; a parti füzek most a közepén úsznak. Bömböl a Küküllő. Széle-hossza egy lett. Fut a nyúl előle, inal dombnak, hegynek. Hinnéd-e, hogy volna, ki rámerészkedne? S fél szárnyával bátran beleszánt a fecske.