Tavaszelő

Zajlik a Küküllő, vonszolódva lépdel, hátán a sok súlyos dirib-darab jéggel. Egyik-másik tábla tutajnak beillő; emeli, billenti, viszi a Küküllő. Viszi s ha megunja, kiveti a partra, hogy a nap egy kicsit vékonyítson rajta. Vállra veszi újra, s kéri, invitálja, hogy a nap is üljön föl a tutajára. Haszna is van ám az együtt-utazásnak: elolvad a jég, s a füzek kibarkáznak.