Télelő

Szajzik a Küküllő: hártyavékony jéggel szegte be a szélét a zimankós éjjel. Kétoldalt a fűzfák ezüst-zúzmarásak, és olykor a ködtől egymásig se látnak. Hová lett a nyári kedve zubogása? Már a nap sem jár el fürödni a gátra. Legfönnebb úgy déltájt hunyorít a vízre, de még ő is mintha fölötte elnézne. Csak megkönyörül majd valamelyik éjjel, és bevonja véges- végig ezüst jéggel.