Ősz

Reszket a Küküllő, sovány, hórihorgas; félő, hogy egy kortyra kiinná a szarvas. Kiálló kövek közt kering, citerázgat; üggyel-bajjal tudja átfolyni a gátat. Biztatgatja a nap, régi jó barátja: sugarait olykor belé-belémártja. S amikor elfárad, szíves vontatónak a fürge halacskák elébe fogóznak. S a parti fűzfák is mind előredőlnek, mutatják az utat a vén Küküllőnek.