Erdei virradat
A tisztás fölött csillagok, |
és lemenőben hold ragyog. |
Derengeni kezd a fák hegye, |
A legnagyobb hegy tetején |
most veti lábát meg a fény. |
|
A tisztás fölött nyári kék. |
s a hold hullatta harmatot. |
Köztük egy suta két fülét |
antennaképpen tárja szét. |
Fülel, szimatol: nincs-e vész; |
még a nappal is szembenéz. |
|
|
|