Ének a forrásról

Van egy forrás valahol egy

öreg erdő sátorában,

valamikor a korsómmal

vízért én is odajártam.

Ott tanyáznak a rigók is,

közelében raknak fészket;

alkonyatkor odajárnak

szarvasok és szomjas őzek.

Láttam belőle kortyolni

nyári napot, teleholdat,

csillaghullás idején a

csillagok mind belehullnak.

Jóbarátom az a forrás,

biztatott, s én hittel hittem:

sikerül az aratóknak

egy csillagot kimerítnem.

Kárpótlásul a csillagért

azoknak, kik várva várnak,

megtanított jég alatt is

pengetni a citerámat.