Kilenc pipe…

Kilenc pipe meg a lúd a kapun kiszabadult. Azt se mondták, gi-gá-gá, elindultak világgá. Tapsantyúztak nyakuk-nyújtva, pillogtak a poros útra. Alig mentek három utcát, a világot máris unták. Hű de hosszú, hű de meleg, tovább menni nem éri meg. S ahogy voltak, libasorba, letottyantak mind a porba. Kérdezzük meg a kis csacsit, hátha ő útbaigazít. Mosolygott a csacsi bölcsen; ki tudhatná, ha még ő sem. „Fussatok a patakig, mert a világ ott lakik. Alig három libanyak-hossz út viszen el a patakhoz.” Máris talpon, s futva fut kilenc pipe meg a lúd. És napestig szakadatlan fürödtek a kis patakban. És azóta három utca, sőt az egész falu tudja, hogy a világ itt, csak itt, a kis patakban lakik.