Reggel még…

Reggel még a hétalvó Nap dunyhájából ki se látszott; mosdja már a zubogóban szeméből a téli álmot. Bele-belenéz a vízbe, nézi magát s úgy találja: bozontos nagy szakállá nőtt ősz óta a borostája. Keni magát hólé-habbal, a pataknak nekitérdel, és lehúzza a szakállát egy alkalmas jégpengével. Teregeti kék köpenyét, majd magára kanyarítja, vállára száll valahonnan énekelni a pacsirta. Hóvirágból, ibolyából bokréta nő kalapjába, ül a Nap a dombtetőn és rámosolyog a világra.