Télifák

Elhullatta leveleit kertek, erdők minden fája, szélnek, télnek vad szigorát egyedül a fenyő állja. Egyedül a fenyőerdő nem hódol meg hónak, fagynak: zöldell akkor is, ha a nap sugarai meghervadnak. Fölfogja a hulló havat, a szeleket megakasztja. Sátra alatt menedéket lel az erdő minden vadja. Hunyorgó nap, pislogó ég gyújt az ágakon gyertyákat. Szarvas, farkas s a szelíd őz mind egy-egy szép télifát kap.