Az én folyóm

Az én folyóm csak egy patak tengerem a kert végi tó, a récéket s a ludakat fürdőzésre csalogató. Ott szoktam én papírhajót úsztatgatni, kórétutajt. Kedvemtől még a korhadó szilvafa is mindig kihajt. Csigabiga a vonatom, nem hinnétek, áramra jár: táplálja a fűszálakon huzalként rezgő napsugár. Csápjaival szedegeti az éltető sugarakat, s bár sínpárja nincsen neki, lassacskán, de azért halad. Így teleget a szép idő, kínálgatja örömeit. Repülőm a szitakötő, zöld szárnyával őszbe röpít.