Szeptemberi töprengés

Hogyha nekem szárnyam volna, Délre szállnék, mint a gólya. Nem kellene óvodába járnom, aztán iskolába. De azért jó mégse volna elrepülni, mint a gólya. Édesanyám bánatában folyton sírna énutánam. Le is teszek végleg róla, csak azért se leszek gólya. Inkább járok óvodába, azután majd iskolába. S mire mindet mind kijártam, s mégse nőne ki a szárnyam, tudom már, hogy mit csináljak: elszegődöm pilótának.