Hajt a csordás

Hajt a csordás, szól a kürtje: „Hijja, hijja, hí te, gyű te!” Bőgő borjak, álmos csikók, matróz-léptű bivalytinók, ághegyre néző kecskenyáj egymás mellett, egymás után… És a csordás egyre fújja: „Hí te, gyű te, hijja, hijja!” Ostor csattog, a csapója belelóg a vastag porba; ide szisszen, oda ér el, versenyt csíp a hegyes széllel. Hajt a csordás, szól a kürtje: „Hijja, hijja, hí te, gyű te!” Kél a nap is nagykésőre. Mire fölhág a tetőre, ott a csorda – s a bivalyok szarvukra veszik a napot.