Ősz végén vidéken

Favágógép visong, sikong. A kéményen bagoly rikolt. Berzenkedik a majorság, hogy a nyugalmuk feldúlták. A tyúkok méltatlankodva inalnak a szemétdombra. Legelöl a kakas lábal lengedező tarajával. Onnan röppen a palánkra: a pulyka az udvart szántja, s a ludak is, noha félnek, sziszegik a lármás gépet. Csak a csacsi hallgat bölcsen: tudja, így szokás ezt ősszel. Szólhatsz hozzá, nem is néz rád. Szálalja a száraz szénát. S mire a gép az öl fával, ő is végez a szénával. S akkor szépen, gépbe fogva átalkocog a szomszédba.