Nyári zápor

Virágon lepke, tarka pillangó, körüle zümmög, donog a dongó. Fű, virág, minden áll mozdulatlan. Izzad a lepke, olyan meleg van. „Borul, beborul, Vigyázz, pillangó! Bújjunk, bújjunk el” – dongja a dongó. Felhő az égen, borul a napra. Megáll a lepke egy pillanatra. Libbenne szárnya, jaj, de már késő. Dördül az ég, és zuhog az eső. Zuhog a zápor, ázik a lepke. Szorítja szárnyát nagy dideregve. Aztán a felhő ahogyan támadt, fordít a tájnak hirtelen hátat. Kisüt a nap, és a kis pillangó szárítja szárnyát, s donog a dongó.