Városi kánikula

Éjjel-nappal forró katlan, a hőség ki- bírhatatlan. Minden ház, mint egy-egy kályha, s mintha lépnél eleven parázsra. Se egy szellő, se egy felhő, se nyugatról se keletről. A nap mintha megállt volna, az éjnek is nap a holdja. S az utak, mint sárkánynyelvek, valósággal sisteregnek, s ugranának, ha nem volna híd alattuk, a folyóba.