Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl a fára, s le az alma a kislányra. Nézi egymást mosolyogva: lány az almát, lányt az alma. Gondolkozik, mit tehetne, áll a kislány lábujjhegyre, nyúlánkozik, ágaskodik, ugrik, toppan, kapaszkodik. De az alma meg sem moccan, csak mosolyog a magasban. És a kislány pityeregve csüccsen, huppan le a gyepre. Lomb közt szellő szundít csendben, de a sírásra fölserken, sajnálkozva néz a lányra, és az ágat meglóbálja. S hull az alma, örömére, pont a kislány kötőjébe.