Zápor

Suhog a zápor ostora, senki se bánja; lúdbőrözik a pocsolya, senki se bánja. Minden s mindenki mosolyog: a virágok s a fák is, és az is, aki tocsorog az utcán, s bőrig ázik. És kacagnak a patakok, s az eresz csatornája, kacag a föld is, becsurog a zápor a nyakába.