Volt egyszer egy varga

Volt egyszer egy varga, csak az nem volt, sajna, miből rámás csizmát varrt volna a varga. Volt egy görbe tűje, abba cérna fűzve, sodrott, szurkos cérna, volt fűzve a tűbe. Éles kése, metsző, kalapácsa kettő, háromlábú széke, mindenkinek tetsző. Szegző s varró árja, kaptafa és sámfa, kicsi s nagy, egyszóval mindenféle lábra. Térdig érő asztal, tele ezzel, azzal: jófajta csirizzel, suvickkal, ragaccsal. Bőrköténye s kajla, pödrött végű bajsza, mindene volt, mitől varga lesz a varga. Csupán bőre s talpja nem volt neki, sajna, márpedig anélkül nem varga a varga. S hiába lett volna bőrje no meg talpja, ha nem volt akinek rámás csizmát varrna. Gondolt egyet, s tett az egészre egy foltot, kidobta a csirizt, s becsukta a boltot.