Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden makkja, lombja, se pipa, se hozzá füstölnivalója. Mit volt mit tennie, lemászott a fáról, font egy hosszú ostort a kenderszakállból. Azzal csettinget most, a fa alatt állva, s várja, hogy majd lenne pipája, dohánya.