Tűvé-tevő

Szőrén-szálán elveszett, lába kelt a tűnek, cérnát, hogyha varrni kell, most már mibe fűznek? Tűvé tette a szobát, egész áldott este. Sírt a kislány de a tűt hiába kereste. Lába mégse kelhetett, el senkise vitte, meglelném, ha valaki keresni segítne. Megkérte a kiskakast, hogy keresnék ketten. Kukurikú, meglelem ha keresni kezdem. Tűvé tette a helyet egész áldott este, a kis tűt a kakas is hiába kereste. Megkérte a kiskutyát. Bízd a szimatomra, úgy veheted mintha már a tű meg is volna. Tűvé tette a helyet egész áldott este, a kis tűt a kutyus is hiába kereste. Megkérte a malacot. Egyet se sírj húgom, azt a kis tűt neked én menten előtúrom. Tűvé tette a helyet egész áldott este, túrt a malac, de a tűt hiába kereste. Megkérte az egeret, utána a macskát, végül a vakondot is, de nem látta hasznát. Tűvé tették a helyet, egész áldott este, macska, egér s a vakond mind a tűt kereste. Ám hiába, nyoma se volt sehol a tűnek, cérnát, hogyha varrni kell, most már mibe fűznek. Sírt, csak sírt a kicsi lány egész áldott este, s még álmában is talán mind a tűt kereste. Elsírta a bánatát reggel a csikónak. Hozz egy fogót szaporán, rántsd le a patkómat. Most verettem frissiben, vadonatúj mágnes, ezzel a tűt megleled, ne sírj kicsi Ágnes. Térült-fordult a kislány, s mint egy fényes bolha, pattant a tű szaporán a mágnespatkóra. Örülnek mindannyian a megkerült tűnek. S a fokába sorra mind piros cérnát fűznek.