Erdő, erdő…

Erdő, erdő, kerek erdő, nem mozdul róla felhő, a napot is ritkán látja, mégis zöldell minden fája. Ha az erdő futni tudna, vihar jöttén tovafutna, de nem futhat, mert a fészkek futtában mind leesnének. Madarait némaságra, kárhoztatná bujdosásra. Milyen erdő az olyan, hol még egy árva madár sem szól. Ha gyérítik, morajozva fölzúg, mintha tenger volna. Ősszel búsul, télen hallgat, kikeletkor újrasarjad.