Madáretető
Cinkék, cinegék, feketerigók, |
megosztom veletek e fél cipót, |
megosztom az én olyan-amilyen |
éneken-szerzett kenyerem. |
|
Csettegess, rigóm, járd a kerteket, |
jöjjetek, csókák, varjak, verebek: |
vendégül látok minden itt maradt, |
|
Terítve már patyolat abroszom, |
kenyeremet elétek morzsolom. |
Nem várok érte, nem kell félnetek, |
ordas télben ujjongó éneket. |
|
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok, |
akkor zendüljön a ti hangotok, |
hírrel hirdetve, hogy az emberek |
télen se voltak embertelenek. |
|
|
|