Elnémult a kis patak

Elnémult a kis patak, elakadt a hangja, jég födte be s a jeget öles hó takarja. Azt se tudnád, hol lehet, merre volt a medre, partja közét a nagy hó színültig befedte. De a füzek, az öreg girbe-gurba strázsák, az elnémult patakot télen is vigyázzák. Ösvény is fut rajta friss, naponta-vert ösvény, hogyha volna korcsolyám, magam is felkötném. Beállnék a gyermekek vidám seregébe, s tavaszt-hozó verseket karcolnék a jégre.