Cicus, cinke, citera

Fürge vizek habosodnak, hegyek, völgyek mosakodnak, törülköznek reggel, este rojtos, bojtos fellegekbe. Március, március, bolyhosodik a cicus. Sütkérezik a domboldal, sütteti hasát a nappal, kamasz szelek fütyörésznek, szikkadoznak az ösvények. – Cinke, cinke, cinege, jön a tavasz, tetszik-e? – Tetszik bizony, csak siessen, hogy a tollam fényesedjen, hogy a begyem begyesedjen, s a hangom is édesedjen, pengjen, mint a citera, cit-cit, cit-cit, citera.