Sörény és koponya
harmadnapon már csak sörény és koponya |
lerágott bordák s a karambolozott csigolya |
egymásra futott véres kis vagonjai |
el sem kellett már takarítani |
|
harmadnapon már csak a dögszag s a belek |
széttaposott sarából torozó legyek |
s a szakadék szélén sebtében kirakott |
zabálás sürgette anyagcsere-nyomok |
s a csönd a tehetetlen lombok szégyene |
miért itt kellett megtörténnie |
|
harmadnapon már csak sörény és koponya |
lerágott bordák s a karambolozott csigolya |
üres kötőfékszárat húz a nap |
végig az erdőn még egy sugarat |
mint akire önnön halála alkonyul |
úgy állok olyan vígasztalanul |
s a dögre settenkedő farkasok |
szájuk szélét nyalva lesik hogy zokogok |
|
|
|