Páskándi Géza

zsoltárt énekel kehes orgonakísérettel csak hívőkhöz szól elszántsága ökölvívókéra emlékeztet a valóság mely-ben volt s van rész számára mint a becsüsnek a portéka biológusnak az élővilág gyomornak a táplálék emésztés helyett is absztrahál s a csajka fenekén is mindig ott tudott hagyni egy kanálnyit papírból is képes szeszt párolni és alkimistákat igazolandó aranyat is vére költővér nulla-egy mindenkinek adhat senkitől sem kaphat csak szó szerinti rokon vérűektől zászlója fehér nem a meg-adás a szerelem s a győzelem fehérje borból lettünk sörré válunk tanulhatják meg az apokrifoid szentenciát akik végigbolyongják képzeletének nem mindennapi tárlatát bizony hogy úgy van bólogatják vissza a mától nyomorodott hajdan volt alakok ha százszor újraszületik akkor is az írás marad lelki és testi kenyere ha véletlenül a gondviselés messzesége folytán falumban látta volna meg a napot lótartó lett volna de a szomszédos dobaiak fajtájából akik szeretik táncoltatni szügybecsapdosva bíztatják a lovat vásárról vásárra havonta-hetente új pár fordul meg a kezükön sohase járnak üres szekérrel s a kaptatón föl a mindig nehéz terhet fuvarozók kedvével-komolyságával vetik vállukat a lőcsnek akkor is ha csak egyvékányi cseresznye szundikál a sarjú közt a kóberes szekér derekában

 

1975

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]