Sor(s)-vers

avagy egy vidéki üdvözítő
harminchárom sor(s)a

merre hová menjek én innen át- ki- hová

is telepedhetnék amikor nekem itt

szinte de szinte biztosnak mondható

helyem van kicsi székem minden köz-

ellátási de közszükségleti sor(s)ban

szinte barátnak számító ismerősök

helyzetemünket értő sor(s)társak közt akik hű-

ségesen állnak helyettem

is tartják a soro(so)mat ha bizonyos

funkcionális okokból elvégre még a vadállat

is ha muszáj szükségét végezni gyá-

moltalanul még derülnek-örülnek forma

is ha sikerrel jár mert attól a kedv is

köztudomásúlag mindjárt jobbra somolydul

hogy adná ki magát árulásnak venné a sor(s) ha

egy napon arra kellene ébrednie hogy én

is már illa berek nádak erek maradok hát

lassacskán araszolgatva előre előbbre

engedvén az inerciális a tehetetlen-

ségi erőnek navigálok havigálok sod-

ródom a sor(s)formáló tömegekkel az

ünnepi alkalmakkor népnek

is nevezettekkel napról-napra éjszaka aztán

mindenekért ami bennem bennünket ért

álom(s)írom a sort üdvösségünkemért

s azzal a már-már boldog reménnyel

szenderülök szentülök le hajnalba

hajlón hátha nekem nekünk

is juthat valamicske belőle de arra

is föl s el vagyok immáron készülve hogy mint

annyiszor annyi minden az üdvösség adagunkon

is kifogy kifogyhat s éppen az orrom előtt

épp amikor rám került (derült) volna a sor(s)

1984

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]