Elmondhatom
elmondhatom én az emberiségnek |
ahhoz a szűk nem tudom hányadához |
tartozom akik igazán fajra felekezetre |
sőt nemzetiségre való tekintet nélkül |
a legfelső emeleten élnek laknak |
|
nem kopog-topog-csoszog senki |
sem a fejünk fölött csak az esők |
dobolnak a tetőn gyermekkoromat |
lopva vissza egy valaha szénával |
teli s ma már üresen roskadozó széna- |
padlásról |
ránk forróbban tűz a nap |
hozzánk közelebb vannak a csillagok és |
fohászunk is fórban van az alattunk |
lakókéhoz viszonyítva |
jaj csak tót- |
ágast ne álljon egyszer ez a ház |
ezzel ébredek minden hajnalban és amilyen |
csöndben csak lehet úgy lopakodom |
ki a fürdőszobába és amilyen ó- |
vatosan csak tudom éppen csak meghú- |
zintom a láncot dehogyis akarom én |
magam ellen ingerelni az ál- |
matlanságban szenvedő történelmet |
|
|
|