Dísztelen dal

nem mondok én ki mondhatatlant mert félek ha ki mondanám rámszakadna nem vagyok hős ó hősök nem alkalmazottak vagyunk valamennyien légirévészek egy tollvonással vagy mint régen a lakájok egyetlen legyintéssel el bocsájtható al kalmazottak saját jószántukból mert senki sem kényszerített ó nem csakhát a körülmények ugyebár azok mindig adva vannak sőt ugyebár a havi fix reménye nomeg a nyugdíj ó a szabadság kérem ahogyan egy jeles író személyiség mondotta az kérem a tizen nyolcadik század esz méje volt ugyebár a huszadiké a nyugdíj ha megérhetjük és így van ez kérem az egész földgolyón talán másutt is ahol ha van még civilizáció. 1982