|
L. K.-nak és T. O.-nak szeretettel
| valószínűtlenül
arányos szobában |
| valószínűtlenül hosszúkás asztal |
| mellett dolgozik a
költő írja |
| valószínűtlenül hosszú verseit |
| egy többnyire sárga kép is
van |
| a háta mögött vagyis velünk |
| szembe a falon többnyire sárga |
| ennél pontosabban nem tudnám |
| de nem is fontos a költő beszél |
| unalomszámba menő lassúsággal a |
| sztriptízes versmondás érdekes- |
| de amikor a tiszteletreméltó |
| városatyák
megtudták hogy csak |
| csóré versek lesznek óne vetkőzés |
| megvonták a
nagylelkűen fölajánlott |
| tiszteletdíjat s még a teremért is |
| bért
követeltek úgy bizony hiába |
| sikongott sírt turbékolt búgott |
| marokrafogott hajtincsein |
| benzin nélkül
maradtak a „kis |
| piros bulldózerek” egybül |
| haptákba vágta magát a
rend |
| szakállához kapott az erkölcs |
| szakállunkba markolt a felelősség |
| pedig de nagyon szerettek volna |
| együtt egy jó kis gruppenszekszet |
| követtek még egy ideig mint |
| valami kóbor ebek jöttek utánunk |
| a rímek de aztán egy-egy póznánál |
| szemétládánál minél lemaradoztak |
| vakkanásukat se hallani már |
|