Purdé

egyszer még tudom fölvonít a holdra
érettem vonít majd purdé gyermekkorom
füst-színű drága társa megnyalja lecsüngő
vagy már egymásra illesztett kezem
könnyet is ejt hűséges szép szeméből
ahogyan én is napokig sirattam
tehetetlen oldalvást ugrik szent mihály
földig letakart lova szűgyitől
s farkát behúzva elindul előttem
ő tudja már hová
 

1975

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]