Föltámadás után
|
F. J. bátyámnak
| amikor magam mögött tudtam már az egészet |
| s a koponyák hegyéről mint aki jól végezte |
| dolgát hazafelé vettem az irányt megálltam |
| egy szusszanásra s hegedő sebeim tapogatva |
| arra gondoltam most aztán minden időválto- |
| záskor dörzsölgethetem őket mind az idők |
| végezetéig és láttam ismerősök jönnek |
| szembe meg-megcsúszva és káromkodva |
| úsztak a sárban és akkor pótlólag a már |
| közismertekhez ezeket mondám a legszomorúbb |
| hogy én sem tudtam lábatok előtt az utat |
|
|