Kaland

ha valami gyönyörű nőnemű halál ha jönne aki előtt megilletődve és botladozó nyelvvel hajthatná meg magát az ember s lódítaná: régóta várja már ha valami gyönyörű nőnemű halál ha jönne aki szemérmesen földre sütött szemmel belém karolna és vinne – én vinném forogva átal a táncolók nyüzsgő forgatagán ha valami gyönyörű nőnemű halál s mire észrevennétek már jó messzire járnánk jótékony harmat lepné be örökre nyomunkat ha valami gyönyörű nőnemű halál na nézd csak mondanák egymás között azzal a kis valakivel a vén hamis ki hitte volna – megszökött 1975