K. Gy. színművész utolsó monológja

talán csak az ügyelő késte le a függönyt talán csak az ügyelő zúg zúg a taps dübörög már hajolni illenék függönyre menni de fölkelni nem lehet mert az a szamár ügyelő az ügyeletes ügyelő fekszem hát moccanatlan majdnemhogy kiterítve sokszor próbáltam de ennyire még sohasem sikerült csehov se írhatta volna különbül itt szülővárosomban egy hotelszobában a bemutató előestéjén gyönyörű gyönyörű akár ezek a nők itt az ágyam körül mennyien vannak istenem és mind fehérben mennyien voltak és eljött kossuth és itt áll biberach lucifer-trigorin-tyetyerev jó estét caţavencu úr valami nagy csiszlikséget gyanítok téma egy kis elbeszéléshez igen tisztelt kétlábúak szóljon már valaki annak az ügyelőnek engedje le végre azt a függönyt zoltán zoltán szakhmáry zoltán a színész is csak ember hiúbb mint a többi szeret fürödni a tapsban őszintébb is mint a többi de ez már nem is taps maga a tenger az óceán az éter vagy mi az ördög én titkos nagy jehovám ha valaha kell majd neked az életem csak gyere érte és vidd hát jól van fölkelek föl tisztelt nagyérdemű féltve-szeretve tisztelt barátaim vége le a maszkkal vége a komédiának ebben a serlegben melyet most mutatok föl nem mérgezett italt vagy mámorító nedűt egyaránt mímelő tea hanem hamuvá hamvadt magam vagyok sírjatok kérlek ti egyre távolabbról tapsolók kik velem haltatok egy kicsit most is mint annyiszor ti akikért végigéltem annyi keserű életet és annyi de annyi gyönyörű halált jó éjszakát 1977