Lovak a porondon

Párnásra hízlalt vasderesek
ügetnek körbe szűgybe szegett
fejjel előttünk, tomporukon
sakk-tábla-kockák: friss kefenyom.
Pattog az ostor, döng a porond.
Szépenfont farkak söprik a port.
Csillog a csótár, villog a szőr;
hopplára szűkül s tágul a kör.
Hopplára, hoppra roggyan a térd.
Zablás szájukba dugja a bért
büszkén a gazda – most jön a szám:
körbetérdeltet leghűbb lován.
Cserdül az ostor, szűgybe szegett
fejjel az izzadt vasderesek
rúgnak egy végső ritmusosat –
s nem marad más csak por s az a szag.
 

1965

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]