Kádár István siratása

Meg kellett volna innunk azt az üveg bort beszélgetnünk kellett volna még késő a bánat Maradnom kellett volna még Jaj hogy az ég nem tudott villámló dörgő záporával visszatartani ha már szavad erőtlen volt a marasztalásra beszélgetnünk kellett volna még meg kellett volna inni azt az üveg bort ecetté vált azóta az üveg alján ecetté a számban pedig hogy marasztaltál: „Ne siess öcsém többet már nem találkozunk köszönöm a látogatást de ne siess csak ezt az üveg bort a félmunkát tudhatod nem szerettem nem szeretem a Fönnvalónak nem volt türelme nincsen türelme hozzám elfuserált no még ne félj még nincsen itt az óra csak a kaszáját próbálja új kaszát vett a tiszteletemre nem vág most feni kalapálja kiszikkadtam belém csorbul ne sajnáljuk tőle a harmatot felejtsd el amit mondtam elfuserált a Fönnvaló elfuserált egy Kossuth egy Washington lehettem volna s a legtöbb amire vihettem presbiter egy falusi eklézsián” Ó mert egy Nagy Sándor eszével megmaradni egy falu eszének mert annak akire tizenkét évesen nem egy birodalom de egy rászorult nagy család gondja nehezül akit hol egy magatehetetlen öreg hol egy mezítlábas gyerek kényszerít megalkuvásra annak kínjához csak Prométheuszé fogható ó hogy semmi szüksége nem volt eszedre az emberiségnek falusi Platón Pedig ez a falu még nagyobb is valamivel mint egy akkori hellén város – jegyezted meg nemegyszer jókedvűen Elfuserált elfuserált a Fönnvaló nem volt türelme mert öt emberöltő is kevés tíz élet is kevés lett volna mert könnyebb a feneketlen kútból kimászni mint a nyomorúság pokolnál irtóztatóbb bugyraiból mert csalóka a szegénység mert zsugori a szegénység mert mézesmázos a szegénység mert képmutató a nyomorúság legapróbb örömeit is egy megváltó egy isten kegyességével gyakorolja kipróbált példabeszédekkel int szüntelen alázatosságra Látjátok feleim megesz bennünket a nyomorúság becsapnak a példabeszédek De ne sírjunk mert a sírás tetszetősebb sikeresebb mint az öröm sírni sokkal szebben lehet ne is örüljünk nincs minek Jaj 1969