Pantha rhei
Az istenek is behódoltak: Zeusz tűrte, hogy |
Jupiternek nevezzék, csak a rang, a tekintély, |
egyszóval az állás maradjon. Ki vethet, ezek után, |
követ az együgyű kecskepásztorokra, hajósokra, |
mívesekre, kereskedőkre, akik továbbra is éppúgy |
adóztak, áldoztak, mint azelőtt? Egy-két próféta |
hajlamú pap s poéta még hetvenkedett az elején, |
de aztán őket is megvették az élelmes rómaiak. |
Fölvásárolták a múltat, kibérelték a mítoszokat. |
Így állt össze görög, etruszk és neve-sem-maradt |
kövekből a nagy plágium: Róma. Aztán Jupiter tonat, |
(amint azt a latinórán tanultuk) Aphrodite |
Vénusz néven lett sztár a Cinecittában, s az |
etruszk váza szép néma leánya elment mosolygó |
manökennek egy modern áruházba. (Ott nyelv nélkül is |
lehet boldogulni.) Egyedül Poszeidón nem békül, |
hiába emeltek új nevén szobrot majd minden városban, |
a zsongító szökőkutak sem tudják haragját |
csillapítani. Szelídebb óráiban kiáll paestumi |
templomának parancsoló romjai elé, háromágú |
villájára támaszkodva nézi a szent berkek |
pipevirágai közt legelésző bivalycsordát, míg |
görög szertartásra gyűlnek az ámuló idegenek: |
wunderbar, beautiful, merveilleuse – kattognak |
a fényképezőgépek, surrognak a kamerák; s a |
légió veteránja ágálva mutogat, majd alázatosan |
tartja markát, mosolyog, hajlong: thank you, |
danke schön, merci, grazie, grazie tante. |
|
|