Tallér

Az mindegy: vonaton, százhetvenessel
suhanó fák között – izgága tánczene kísérettel –
vagy több ezer méterről alápillogóban:
morzsákat hint a lélek:
ösvénynek tetsző utakra, egymásba-
szaladó sürgönyoszlopok közé, ápolt
autópályák szegélyeire;
tenyeredben egy múzeumban látott bot melege;
vándor mesterlegény-vágy
tűnődik a megérkezés
tiszta vendégfogadójáról: tallér
pendül a tölgyfa asztalon,
sürög-forog a csinos fogadósné,
nyikorgó falépcsőn kalauzol,
tenyerével védi a gyertya röpködő lángocskáját,
beszél, beszél valami érthetetlen kedves nyelven;
és belealszol abba, hogy hogyan lesz tovább.
 

1969

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]