Vízhordó

Tenyerükből ellenzőt tartva
néznek az aratók a napra,
hátratekintnek olykor-olykor:
botladozva viszem a korsóm.
Lábam a tarló fölsebezte
(hogy égett, sajgott minden este!).
Sokszor útközben eltűnődtem
s még a gyíkot is irigyeltem.
Lettem volna madárfióka,
pillangó, leginkább pilóta.
Eltörtem, eldobtam korsómat,
s maradtam mégis vízhordónak.
Útvesztőkkel és kerülőkkel,
mindenütt, hová elvetődtem,
még a tündöklő szép szivárvány
alatt is üres korsó várt rám.
Tenyerükből ellenzőt tartva
aratók néztek föl a napra.
 

1968

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]