Harangozó

Szépfalusi Istvánnak a Kapisztrán utcába

Barokk ősz, barokk város,

pufók nosztalgia:

szikár Kapisztrán János

gömbölyded lábnyoma.

Kerülgetem a dómot,

mint egy kóbor török,

évődnek bennem ódon,

toprongyos ördögök.

Mustrálgatnak a márvány

puttók és angyalok,

nem sejtik, hogy a káplán

hírmondója vagyok,

ki láttam még a harcot,

s vívtam is emberül;

újul a hit, s a bajnok

új zsoldba kényszerül.

Mégis valami ősi

nosztalgia miatt,

s mert ez a dolga, őrzi

az omladó falat.

Dél van. Meghúzom sorra,

hogy tegyek valamit,

közömbös Európa

öblös harangjait.

1967

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]