|
Ioan Alexandrunak egy éjszaka emlékére
| Életünk is olyan még egyelőre, |
| a szellem plafonig magasló polcai |
| s rajtuk: Homérosz, Shakespeare, Blaga |
| büszkeséged: a gyönyörű teljes Rilke |
| sem tud felelni kérdéseinkre, |
| süketek a csengettyű-hangra. |
| itt csügg a könyvállványon. |
|
| „Akár egy halom hasított fa |
| szorítja, nyomja, összefogja |
| s így mindenik determinált.” |
|
| A csönd, akár a szemközti falon |
| a pattogzott, több száz éves ikon. |
|
| S tudod: akár a vér kering |
|
| Könyvek és kolompok között |
|
| bölcsek s koporsók között |
| segítsz nekem s én segítek neked, |
| hogy vállra vegyem, s hogy vállra vegyed, |
|
|