Félvén se félve

Hány megvert sereggel futottam én már, s hányszor múlt életem egy-egy paraszthajszálon. Ha győztem is, a győzelmem pirruszi volt csak, mit megünnepelnem nem engedtek a holtak, kik nem mellettem, de bennem dőltek halomra. Boldog, aki magában csak önnön halálát hordja, és annak él jámbor gondjai közt, naponta gürcöl rá; fél borral, máskor zenével, könyvvel udvarolja; aki céllal, tervvel tartja magát távol, aki illendőséggel termel, amikor gyászol. De meghalni minden-egy halállal, tréningezni a véget, s nem tudni, mikor találhat önnönmagadban – téged; örök készenlétben, örökkön szembenézve, s nem hajlani mégsem a kétségbeesésre, kiállni verten az élre, maradni hadvezérnek, és tudni, félvén se félve, a végső vereséget. 1968